Katicák
Katicák
Beköszöntött az ősz. A fák levelei sárgulni kezdtek, a virágok kókadoztak, a levegő is egyre 
hűvösebbé kezdett válni.
Posszancs ezen a reggelen is elindult szokásos körútjára. Vígan repdesett keresztül a virágos mezőkön. Sorban intett búcsút a tulipánoknak – Jó pihenést nektek.- A tulipánok, kezdték lassan elhullajtani szirmaikat, készültek téli pihenésükre. A tél megérkeztével bebújnak majd hótakarójuk puhasága alá és szunyókálnak, hogy a következő tavasszal ismét megújulhassanak. Posszancs megérkezett a rózsák ligetéhez. Lelkesen integetett nekik is. - Várom csodás bimbóitokat a következő tavasszal. - A rózsák is szunnyadni készültek. Egész nyáron a nap fényében pózoltak és szemet gyönyörködtető pompájukkal kápráztatták el a világot. Most ők is pihenni készülődnek.
Kicsit távolabb Posszancs az erdő szélén megpillantott egy katicát. A lehullott levelek között gubbasztott. Közelebb érve hozzá vette észre, hogy a katicának megsérült az egyik szárnya. Leszállt hozzá. - Mi történt veled? - kérdezte. A katica szipogva mesélte el, hogy a múlt 
éjszaka az erdőben hatalmas vihar volt. Az egész erdőt bevilágították a hatalmas villámok. Olyan iszonyatos hangú dörgések rázták fel az erdő lakóit amilyet még nem is igen hallottak. Az egész napos repkedés és játék után már aludni készültek a testvérével mikor rájuk tört a vihar. Próbáltak elrepülni a vihar elől, de olyan gyorsa sújtott le rájuk, hogy percek alatt elvesztették egymást. Egész éjjel kereste a testvérét, de nem találta. Mostanra elfáradt, teljesen elázott, az egyik szárnya megsérült, de a testvérét nem találta meg.
Posszancs nagyon megsajnálta az ágról szakadt kis katicát. - Szállj fel a hátamra és megkeressük együtt a testvéred. - A kis katica megkapaszkodott Posszancs hátán és már indultak is. Körbe repültek először az erdő szélén, de sehol nem látták Útjuk során találkoztak egy veréb párral, akik a viharban megsérült fészküket javítgatták, de ők sem látták az elveszett katicát. Tovább repültek az erdő közepe felé. Itt találkoztak bagoly apóval. Őt is megtépázta az éjjeli vihar. Tollai csapzottak voltak. Posszancs tőle is megkérdezte, nem látott-e egy katicát.
- Dehogynem láttam. - válaszolta bagoly apó. A kis katica arca kipirosodott, a szemei csillogtak örömében. - Nem is nagyon messze innen, egy tisztáson láttam. Elázottan és szomorkásan repkedett, nem is olyan nagyon régen. - Bagoly apó megmutatta Posszancsnak, merre repüljön tovább. Valóban nem kellett sokat repülniük, hogy Posszancs észrevegye az avarban a pici, piros, pettyes katicát.
Lejjebb ereszkedett. Ekkor a kis katica is észrevette őket és nagyon örült, hogy megint láthatja a testvérét. Posszancs a hátára vette a másik katicát is és elindult velük a rét felé. Ahogy kiértek az erdőből, egy tisztáson letette a katicákat. - Itt biztonságban lesztek. - mondta nekik és már indult is tovább. A levegőből még odaszólt nekik – jövök még felétek.
A két kis katica már biztonságban volt, a viharoktól. Posszancs pedig elégedetten repült tovább.