Posszancs és a tücsök
Posszancs a zöld tündérke egy reggel a rét felé csapkodta a szárnyait, élvezte a kora reggeli napsütést, a harmatos virágok illatát. Észre sem vette, hogy hatalmas viharfelhők felé repked. Mikor eleredt az eső, hogy meg ne ázzon, berepült egy pettyes gomba kalapja alá ahol találkozott egy tücsökkel.
-Szép reggelt! -köszöntötte őt a tücsök. - Miért repkedsz erre ilyen korán?
- Jó reggelt Tücsök! . Pusszancs kedvesen mosolygott. - Tavasz Anyó megkért hogy repüljek körbe a réten hogy lássuk, mennyi kárt okozott a tél. De ilyen esőben nem tudok repülni.
A tücsök látta, hogy Pusszancs elszomorodott, ezért rákezdett egy vidám nótára. A tücsöknek olyan hamis rekedt hangja volt, hogy elnyomta a hegedű csodaszép hangját. Pusszancs kis ideig hallgatta, aztán vett egy nagy levegőt és megállította a tücsköt.
- Olyan érdes a hangod, mi történt veled? 
- Megfáztam a télen és a nagy hóban nem találtam semmit amivel enyhíthettem volna a torkom fájdalmát. - a tücsök zavarban volt. Ha a tündérke észrevette és szólt a hangja miatt, mi lesz vele egész nyáron, senki nem fogja kérni, hogy énekeljen.
Pusszancs látta, hogy mennyire zavarba jött a tücsök, de tudta a megoldást is a bajára. Mert idefelé reptében látott egy hatalmas gyöngyvirág mezőt, ahol a virágok már épp nyílófélben voltak. A napocska sugaraira a virágok mint a gyöngyök hajladoztak és édes, mézes illattal árasztották el a levegőt.
- Tücsök, ha elállt az eső, elviszlek a rét szélére, ott láttam, hogy nyílnak már a virágok. Ha a nektárjuk olyan édes már mint az illatuk egy-kettőre meggyógyítalak.
Közben az eső mintha csak megérezte volna, hogy nincs itt már szükség rá, lassan csendesedni kezdett, majd pár perc múlva teljesen elállt.
A tücsök egy gyors szökkenéssel Pusszancs hátára ugrott és már indultak is a rét felé. Útközben a tücsök vidáman hegedült a tündér hátán.
Ahogy közeledtek, egyre élénkben érezték az virágok illatát, ami már önmagában is jót tett a tücsök kedvének.
Pusszancs óvatosan leereszkedett a virágmező szélén. A tücsök lepattant a hátáról. A gyöngyvirágok hajladoztak, virulva táncoltak a gyenge szellőtől és a nap élénkítő meleget és fényt adó sugaraitól. Pusszancs sorba haladt a virágok között és mindegyikből kiöntötte az édes nektárt és egy nagy csuporba töltötte, amit átadott a tücsöknek. A tücsök egy hatalmas húzással megitta az édes nektárt és máris kezdte jobban érezni magát.
Annyira megörült, hogy azonnal ismét dalra fakadt. A hegedű hangja mellé a tücsök most úgy énekelt, hogy a környék össze kis állata össze sereglet köréjük és egyetlen perc alatt egy kisebb tavaszköszöntő reggeli bál kerekedett.
A rét élőlényeinek vigassága, olyan nagyra kerekedett, hogy egész Tavaszanyó odújáig elért a híre. Egy szempillantás alatt közéjük repült és együtt ünnepelték a Tavaszt.